Úgy néznek ki, mintha koravén, de miniatűr felnőttek lennének, akik már öregen születnek. Ha azt gondolnátok, hogy a középkori festők nem tudtak festeni, főleg nem értettek az arcok megfestéséhez, akkor tévedtek..
A mestereknek változtatni kellett a fókuszon
A művészetek kialakulása óta az emberek igyekeztek hűen ábrázolni az eseményeket, egy bizonyos pontig.. Valahogy a népvándorlások korára rakható az időszak, mikor rengeteg minden megváltozott. Már nem a történetmesélésről szóltak a rajzok, festmények, hanem a Bibliai képek megfestéséről. Ennek a változásnak köszönhető a művészeti formák absztraktabbá való változása is.
A mondandó fontosabb, mint a megjelenés
A Középkorban a tettek tették híressé az embereket – ezt megörökíteni pedig nem volt egyszerű. Emiatt a művészetek sokkal inkább szimbiotikussá, mintsem valósághűvé váltak.
Tradíciók, melyeket féltek megszakítani
A művészek inkább expresszionisták, mintsem naturalisták voltak. A kreatív szabadság értékét azonban szinte a semmibe vették. Így a „tradicionális“ baba portrék egészen a reneszánsz korig megmaradtak.
A kemény valóság
A középkorban a gyerekkor koncepciója szinte nem is létezett. A gyerekeket vagy örökösökként, vagy segédekként kezelték. Ráadásul a rövid várható életkor miatt sokan igyekeztek minél távolabb maradni a gyerekeinktől. A legtöbbükre dadusok és cselédek vigyáztak.
A nemes családok gyerekeinek pedig esélyük sem volt a semmittevésre. A 15. századi portrékon a gyerekek nem játszanak, csak komolyan néznek, mint akik tudtában vannak a felelősségnek, ami a pozíciójukkal jár.
A legtöbb nemesi családban legalább négy fiúnak kellett születnie. A születési sorrend egyébként hatással volt karrierjükre is.
Gyorsabb felnőtté válás
Az alkémia egy fő ága akkoriban az ún. homunculus-ok teremtésével foglalkozott, ami mesterséges felnőtteket jelent. A művészek nem sokkal maradtak le, így a képeken megjelentek a már kopaszodó, löttyedt gyerkőcök – voltak, akik még szakállat is festettek nekik:
Az anatómiai tudományok kezdetlegessége
Az orvoslás messze elmaradt attól a szinttől, amit mi ismerünk. A boncolások szinte lehetetlenek voltak, az egyetlen „szakma“, akik halott testekkel foglalkozott a hóhér volt, viszont nekik megtiltották a rajzolást, festést. Ugyanakkor a művészek titokban igyekeztek minél többet megtudni az emberi testről..
Nem szórakozásból festettek
A legtöbben írni, olvasni sem tudtak, így csak a festményekre maradt az információ gyűjtés, továbbítás. Emiatt főleg a gyorsan készült művekre helyeződött a hangsúly.
Mikor váltak gyerekkekké a gyerekek?!
Majd csak a reneszánsz nagy mecénáskodásaival kezdődik az, hogy magánemberek is elkezdenek maguknak képeket rendelgetni a házukba. Ők pedig nem szeretnék saját gyerekeiket efféle horrorcsecsemőként szerepeltetni a képeken.
Az sem mellékes, hogy a reneszánszban megváltozik a gyerek fogalma is, míg a középkorban kicsinyített felnőttekként tekintenek rájuk, hiszen nem létezett az az élesen elkülönülő gyermekkor, mint napjainkban. Az új érában viszont sokkal jobban előtérbe kerül a gyermekkor, és a képeken is fókuszban van az anya és a gyermek közötti erős érzelmi kötődés.