14 gyermek nélküli ember megosztja , mi késztette őket arra, hogy rájöjjenek, nem akarnak szülők lenni

Egyesek számára a szülővé válás vágya automatikus, azon a benyomáson alapul, hogy a szülőség a társadalom egyik követelménye. De vannak olyan férfiak és nők is, akik nem éreznek késztetést arra, hogy gyereket, vagy gyerekeket vállaljanak, és erre megvan a maguk oka.

Összegyűjtöttük az idősebbek változatos nézeteit arról, hogy miért szálltak szembe a „kulturális normákkal”, és miért döntöttek a gyermekmentes életmód mellett.

Hirdetés

 

  • Nem akarom minden időmet azzal tölteni, hogy egy gyerekre vigyázzak, és pénzt, időt „költsek” rájuk. Szeretem élvezni a saját életemet.
  • Csak rövid ideig tudom elviselni a gyerekeket. Más dolgokból merítek örömet és boldogságot, például abból, hogy alszom és azt csinálok, amit akarok!

  • 56 éves vagyok, és nem, nem bántam meg! Egyszerűen természetemnél fogva magányos vagyok, és boldogan élek a háziállataimmal.
  • Gyakorlatilag egész életemben a testvéreimről gondoskodtam. Túl sokszor hoztam áldozatot másokért. Most élvezem, hogy nem kell törődnöm másokkal, és sok időt tölthetek egyedül.

  • Az egyik (a sok közül), amiért nem akarok gyereket, az az, hogy még egy kiskutyával sem tudok bánni. Próbáltam a főiskolán, de szerencsétlenül elbuktam (az alváshiány nekem nem jó). Úgy értem, ha még egy olyan lényt sem tudok kezelni, akit 8 órára ketrecbe zárhatok, és még mindig megőrülök, akkor ez egy kiváló ok, amiért nem kellene gyereket vállalnom!

 

  • A döntésem, hogy nem akarok gyereket, nem csak azért van, mert ki nem állhatom a gyerekeket, hanem mert nem engedhetem meg magamnak, hogy mindent megadjak egy gyereknek, amire szüksége van. Néha magamról sem tudok megfelelően gondoskodni. Nem is beszélve arról, hogy a családomban többek között szívproblémák, rossz látás és cukorbetegség is előfordul. Ezeket nem szeretném továbbadni a következő generációnak.

  • Úgy nőttem fel, hogy a házamban volt egy bölcsőde, és nagyon jól érzem magam a gyerekek között, nagyon szeretem őket, órákon át képes vagyok élvezni az időt a különböző korú gyerekekkel, nagyon jól bánok velük, tudom, hogyan kell vigyázni rájuk, és örömmel vagyok fontos része a különböző gyerekek (unokahúg, unokaöcs, barátok gyerekei) életének, de egyszerűen hiányzik a vágy a saját gyerekeimre.

Hirdetés
  • A gyerekek rengeteg időt és pénzt jelentenek. Mindig ügyelni kell a gyerekekre.. Tudom, hogy rengeteg traumát nem dolgoztam fel a saját gyerekkoromból, és nem akarom véletlenül rajtuk levezetni és/vagy rajtuk keresztül élni az életem.
  • A feleségemmel mi magunk is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, nagyon fényesen, kreatívan élünk, közművelődési tevékenységet folytatunk. Gyerekekkel nem lenne ilyen szabadságunk. Nem aggódunk amiatt, hogy nem lesz gyerekünk.

  • Életem egyik legjobb döntése. Bár ez nem is annyira döntés volt, mint inkább tudás. Már nagyon korán tudtam, hogy nem lesz gyerekem, egyszerűen nem láttam őket a jövőmben, és soha nem is akartam. Imádom a szóló, önző életemet – azt csinálok, amit akarok, amikor akarom.
  • Gyakran azon kapom magam, hogy azt kívánom, bárcsak lenne családom. Elképzelem az alkalmi vasárnapi vacsorát a gyerekekkel és az unokákkal, a plázába szaladgálást a lányommal vagy bármit. De arra is emlékeztetem magam, hogy nincs garancia arra, hogy boldog családom lenne, és minden okom megvan azt hinni, hogy nem lettem volna jó szülő.

  • Soha nem éreztem késztetést arra, hogy pelenkát cseréljek, vagy elveszítsem az alvást, a szabadidőmet és a keresetem nagy részét. Más emberek gyerekei nagyszerűek. Leginkább azért, mert másokéi. Amikor az emberek megkérdezik, hogy „Ki fog vigyázni rád, ha megöregszel”, azt mondom nekik, hogy majd ha 75 éves leszek, örökbe fogadok egy 40 éves gyereket!
  • Gyerek nélkül, nyugdíjas és boldog vagyok. Mennyire boldog? Julie Andrews egy hegytetőn pörögve boldog. Vannak unokahúgaim és unokaöcséim, bármikor, amikor gyerekekkel akarok foglalkozni.

  • Van egy öcsém két gyerekkel, 3 éves és 6 hónapos, és az idősebb bátyám és én (mindketten gyerekmentesek) eljátszhatjuk PNGYN (Profi Nagybácsi Gyerek Nélkül) szerepét, és elkényeztethetjük őket a nevelésük nélkül!

 

Kapcsolódó cikkek