Ha világunk egyszerű és kiszámítható lenne, hamar belefáradnánk. Mintha az agyunk a furcsa dolgokat, a különböző nézőpontokat és a zavaros perspektívákat keresné. Az asszociációk néha a semmiből bukkannak elő.
Ez egy könyv?
Parkoló szellemautó.
„Összezavarodtam”
„Ezen a fotón úgy néz ki, mintha lebegne”
Reopülő sziklák? Havas dombok? Két fotót szerkesztettek össze? Valójában Socotra partja.
Mosómaci.
Támadnak a madarak.
„Majdnem beleestem a lyukba.”
Átérzem.
„Az agyam próbálja feldolgozni, de még nem sikerült.”
Lebegő busz.
Deformálódott láb.
„Ez a kapaszkodó.”
„A lámpám tükröződése.”
„Talán az Addams család Izéje?”
