17 szituáció, amikor a vendégek túlságosan is szó szerint vették a „Érezd magad otthon” kifejezést
A közösségi média miatt az emberek egyre inkább szenvednek a személyes kommunikáció hiányától. Így egy átlagos látogatás valaki másnál valami különlegessé eseménnyé válhat. De sajnos a házigazdák nem mindig érzik ugyanezt. Egyes vendégek esetleg egy halom szemetet hagynak maguk után, összepiszkolják a fürdőkádat, vagy a házigazdák speciális szappanjával kényeztetik magukat.. Nem úgy, ahogy gondolod!
Együtt érzünk a házigazdákkal, akiknek neveletlen vendégekkel kell megküzdeniük, de arra biztatunk, hogy kímélje az idegeit, és egyszerűen nevessen ezeknek az embereknek a bohóckodásán. A cikk végén található bónusz hasznos lesz azoknak a vendéglátóknak, akik félnek közvetlenül beszélni az érzéseikről.
Tartottunk egy házibulit, és másnap azt vettem észre, hogy valaki megkóstolta a kézműves szappanomat.
A bátyám volt barátnője végre elköltözött. Ez az a rendetlenség, amit hátrahagyott.
Az életmódod erőltetése nem a legjobb módszer egy barátság elkezdésére.
A fiamnak volt egy barátja az iskolában. Olyan 10-11 évesek voltak. Az anyja meg akart látogatni minket. Egyébként én még soha nem találkoztam vele. Egyszer csak belépett, és rögtön azt mondta, hogy a lakásomban a Feng Shui „nem stimmel”. És elkezdte átmozgatni a bútorokat. Azóta nagyon óvatos vagyok, ha olyan embereket hívok meg a lakásomba, akiket nem ismerek jól.
A bátyám eljött karácsonyra, és lezuhanyozott – ezt hagyta hátra.
A házibulim kicsúszott az irányításom alól.
Ezt láttam, mikor kikísértem a vendégeimet..
Milyen kedves szomszéd.
A szomszédom minden reggel ájtött velem reggelizni. Egyszer tréfásan megkérdeztem tőle: „Mikor hívsz meg reggelizni?”. Azt válaszolta: „Egy hitelemet törlesztem, és nem tudok pénzt pazarolni ételre”. Azóta nem nyitottam neki ajtót.
Vendégeim voltak, és az egyikük kicserélte a törött töltőjét az enyémre.
És ezért nem engedem, hogy a vendégek megrakják a mosogatógépemet.
Családi támogatás
Álmatlanságban szenvedek. Hajnali 3-4-ig dolgozom, aztán lefekszem aludni, 6:30-kor kelek, hogy elvigyem a gyerekeket az oviba, aztán megint lefekszem. Pár hónapja élek így. Egyszer az anyósom meglátogatott. Figyelmeztették, hogy otthon leszek, és hogy nem alszom éjszaka. Nagy nehezen sikerült elaludnom 9 óra körül. 10:15-kor felébredtem a tévé hangos hangjaira és arra, hogy anyósom ordibált a tévéműsorral. Az ágyban fekve hallgattam a konyhaszekrényajtók csörömpölését. Végül anyósom kinyitotta a hálószobám ajtaját, és megdermedt:
– „Ó! Nem gondoltam, hogy itthon vagy” – mondta, majd megfordult és elment.
– „Akartál valamit?” Kiabáltam, de a tévé hangosabb volt.
A lány, akit ingyen szállásoltunk el és etettünk, mert nem tudott hazarepülni, így hagyta ott a vendégszobánkat.
Amikor a vendéged tör az óriás sütiből, ahelyett, hogy vágna, ahogy mindenki más tette.
Egy munkanélküli barátnőm nálam lakik, amíg talpra nem áll. Ilyen dolgokat találok a ház körül.
Vannak vendégek, akik mindig találnak kifogásokat.
A volt feleségem húga egy 150 dolláros szakácskéssel próbált meg feltörni egy kókuszdiót a konyhámban. Mindenhol behorpadt, és a hegyét is elhajlította valahogy. Aztán azt mondta, hogy biztos olcsó kés, mert a nővére Thaiföldön szuperül felvágja őket egy másikkal. A válás egyik jó oldala, hogy soha többé nem kell elviselnem a jelenlétét.
Új gyepszőnyeget rakatok. Így parkoltak a szomszédok vendégei.
Így vágják a vendégek a kukoricakenyeret a grillpartinkon.
A rokonok a legjobbak.
Anyukám könyörgött, hogy néhány távoli rokonunk nálam lakhasson. Még sosem láttam őket, de udvariatlanságnak tűnt nemet mondani. Szóval James és Daisy eljöttek, normális embereknek tűntek. Két napig maradtak, de amikor úgy döntöttek, hogy elmennek, észrevettem, hogy az összes kenyerünk eltűnt, az étolaj nem volt a helyén, és az edények, amelyekben egész héten főztem, üresnek bizonyultak. Azt hiszem, viccelődtem, és valami olyasmit mondtam, hogy „Hű, de sokat ettünk 2 nap alatt”. Daisy hirtelen ideges lett. Azt mondta, hogy a kenyér penészes, és a madaraknak adta. Ebben a pillanatban James kezében a műanyag zacskó elszakadt, és kiesett belőle néhány üveg a levesemmel és a saját edényeim, amelyekbe a kedves vendégeim az összes ételemet becsomagolták.
A lábtörlő, amely elküld minden nemkívánatos vendéget – Jaj, ne! Már megint te!
