18 történet olyan tanárokról, akik egyetlen tettel kiérdemelték a diákok tiszteletét

A statisztikák szerint az emberek 87%-a szeretné elmondani a tanárainak, hogy mennyire értékeli az erőfeszítéseiket. Szerencsére közülük legalább páran meg tudták ezt tenni. Olyan pedagógusokról meséltek történeteket, akik nem kevesebb, mint a legkirályabb emberek voltak.

Azért vagyunk itt, hogy megosszuk veletek ezeket a történeteket, és felelevenítsük az iskolai emlékeiteket.

Matektanár: „Nem érdekel, hogy jó vagy rossz jegyeid vannak-e, ha keményen dolgozol, még keményebben fogok dolgozni, hogy átmenj.” Keményen dolgozott értem – átmentem.

Akkor kezdtem el tisztelni a tanáromat, mikor meglátta, hogy néhány gyerek lógni készül, és behívta őket az osztályába. Azt mondta nekik: „Ha lógni akartok, akkor gyertek be az órámra, és csináljatok hátul, amit akartok. Inkább bent legyetek az iskolában, mint kint”.

Az angoltanárom megkérdezte, hol van a házi feladatom. Azt válaszoltam, hogy „Elfelejtettem megcsinálni”, mire ő azt mondta az osztály többi tagjának: „Miért nem tudtok olyanok lenni, mint ő? Nem próbál valami kifogást kitalálni, csak azt mondja, hogy nem csinálta meg”.

A tanárom egy rockbandában játszott, ami akkoriban viszonylag sikeres és elég népszerű volt. Éppen azelőtt lépett ki, hogy népszerűek lettek, mert tanár akart lenni. A gyerekek tanítását választotta a hírnév és a szerencse helyett, de nem bánta meg.

Egyszer a professzorom kijelentette, hogy nem hisz a trükkös kérdésekben. A diákok eléggé becsapják magukat anélkül is, hogy a professzor segítene nekik. Soha nem tett fel trükkös kérdéseket.

A rajztanárom nemrég kiküldött egy felmérést, és megkérdezte, hogy van-e otthon színes ceruzánk. Azt mondtam, hogy nem, és ma bedobott néhányat hozzánk.

Amikor a történelemtanárom megtudta, hogy a szokásosnál is lehangoltabb vagyok, adott egy kártyát, hogy óra helyett a könyvtárba mehessek. Soha nem piszkált, csak tudta, és gondoskodott róla, hogy tudjam, ott van, ha szükségem van rá. Annyira szerettem őt azért, ahogy megmutatta a furcsa gyerekeknek, hogy törődik velük.

Epilepsziás vagyok, és nem sokkal a kémia érettségi előtt nagy rohamom volt. Ezek a többszörös rohamok tönkretették az emlékezetemet mindenről, amit abban a félévben tanultam az órán. Épphogy átmentem, mivel a tanár úgy döntött, hogy ad egy utolsó, bónuszkérdést. Azzal a kérdéssel csúsztam át. Erre nem számítottam, de jó volt látni az empátiát egy tanártól.

Viszonylag jó vagyok fizikából, de képekkel és nyers szöveggel nehezen tanulok. Ezért a tanárom készített egy 4 perces stop motion filmet, hogy segítsen megérteni.

Aki későn érkezett történelemórára, annak másnap prezentációt kellett tartania. Ha több diák is késett, akkor annak kellett megtartania a prezentációt, aki utoljára érkezett. Ugyanez a szabály vonatkozott a tanárra is. Egyik reggel láttunk két diákot, akik lassan, késve értek be az iskolába. Hirtelen megfordultak, és teljes sebességgel futni kezdtek. Mögöttük, szintén teljes sebességgel futva, öltönyben, aktatáskával a kezében, ott volt a tanár. Elég gyors volt, de nem sikerült megelőznie őket.

Második év a főiskolán, és anyukámnál rákot diagnosztizáltak. Valahogy úgy álltam hozzá, hogy mindent el tudtam intézni otthon, gondoskodtam anyukámról és befejeztem a házi feladataimat. Régebben szinte naponta elkéstem. Az egész éjszaka fennmaradt feladatok elvégzése miatt másnap átaludtam az előadásokat. Egy nap a professzor hívott, hogy menjek be az irodájába. Teljesen arra számítottam, hogy kirúgnak, de átadta a dolgozatomat (teljes pontszámot kaptam), és azt mondta: „Nekem nincs lányom, de ha lenne, akkor is olyat szeretnék, mint te”.

Volt egy testnevelő tanárom, aki kosárlabda-, röplabda-, kézilabda- és focitornákat, „olimpiai játékokat” rendezett a helyi gyerekeknek, és hétvégenként táncra tanított minket. Egyedül. Több volt, mint egy egyszerű tanár.

Volt egy angoltanárom a középiskolában, aki az osztályban mindenkinek „kegyelmet” ajánlott. Az év során egy feladatot vagy dolgozatot le lehetett adni. Mint valaki, aki 2 évvel korábban már elájult, amikor beszédet írt, csak annyit mondtam neki, hogy vegyen le a beszédlistáról.

Vezettem és láttam egy fickót a járdán feküdni egy bicikli mellett. Aggódtam, hogy megsérült. Az út szélére húzódtam, hogy megnézzem. A valóság az volt, hogy egy helyi iskola természettudományi tanára, GoPro-val a fején, aki egy hangyabolyról készített videót a diákjainak.

A középiskolában az igazgatóm rendkívül szigorú volt. Volt egy srác, akit olyasmivel vádoltak, amit valójában nem is követett el, és az egyik tanárnő úgy döntött, hogy elege van, és kiállt a srác mellett. Csodálatos tanárnő volt, de persze a tanév végén kirúgták. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a következő évben eljöjjön az osztályom ballagására!

A kémiatanárom az egyetlen tanár az életemben, aki megengedte a dolgozat előtt, hogy iskola után bejöjjek és segítsen, rámutatott a hibákra.

Egy matektanárnő mindig leült velem óra után, és elmagyarázta a feladatokat. Aggódott az érettségi dolgozatom alatt. És amikor már kihirdették az eredményt, megölelt, és könnyekben tört ki. Hiszen én kaptam a legmagasabb pontszámot az osztályában.

Egy általános iskolai tanárnő mindannyiunkat hazavitt az óra után. Mindenkit megetetett, és ismeretterjesztő játékokkal foglalkoztatott minket. Aki nem értette a témát, az leült mellé, és együtt elemezték azt. Még a szüleink is hozzá mentek teázni. Ez így ment 3 éven keresztül. Soha nem fogadott el pénzt, és még csak utalást sem tett a fizetségre.

Bónusz: egyes diákok is fantasztikusak.

Tanár vagyok, és a diákjaim észrevették, hogy egy ideig nem voltam önmagam. Érzelmileg rossz helyen voltam. Tudták, hogy rajongok Billie Eilish-ért, és egyikük lerajzolta nekem ezt a remekművet.