18 utazó megosztotta lehangoló tapasztalatait a „kötelező látni” helyekről
Hisszük, hogy az utazás az egyik legjobb része annak, hogy embernek születtünk. Olyan szabadsággal rendelkezünk, hogy olyan életmódváltó, kulturális és oktatási kalandokba keveredhetünk, mint senki más. (Kivéve persze a madarakat – ők bárhová, bármikor mehetnek, és mindig első osztályon repülnek. Igen, irigyek vagyunk!) Azonban amit a fényes és ragyogó utazási reklámokban látunk, az nem mindig az, amit kapunk.
Csomagoljatok, és melegítsétek be a görgetőizmaitokat, mert most a Csalódások Földjére (a Túlsztárolt dolgok völgyével és a Párizs-szindrómával) készülünk kirándulni.
Dubai.
A leglélektelenebb, legkulturálatlanabb és legmesterségesebb város, ahol valaha jártam. A bling-bling szemérmetlen és obszcén mutogatása csak tovább fokozza ezt a hangulatot, a szupermagas felhőkarcolók és a mega plázák pedig előbb-utóbb unalmasak lesznek.
Mona Lisa.
Bár a Louvre csodálatos, a Mona Lisa hatalmas csalódás. Maga a festmény aprócska, és mindig emberek tömegei vannak körülötte. A Louvre-ban milliónyi jobb dolgot lehet látni.
London Eye.
Annyira drága, és hosszú sorban kell várni, amíg sorra kerülsz. Ha szeretnél egy jó kilátást Londonra, ajánlom, hogy nézd meg a Szent Pál katedrálist (még akkor is, ha nem vagy vallásos). Sokkal olcsóbb, és ha képes vagy megmászni a lépcsőket, akkor egészen a tetejéig felmehetsz, és még jobb kilátást élvezhetsz!
Nápoly, Olaszország.
A főiskola után tettem egy európai utat, és körülbelül egy hónapot töltöttem Olaszországban. Nápoly volt a legrosszabb hely, ahol jártam. Nyomorúságos, lepukkant, szeméttel teli és nem volt biztonságos. Soha nem mennék vissza
Disney parkok.
Szeretnél enni? Készülj fel, hogy 50 dollárt kell kifizetni személyenként naponta. Ó, az attrakciók miatt jöttél? Élvezd azt a négyet vagy ötöt, hacsak nem egy zsúfolt nap van, azokon a napokon a kettőt vagy hármat próbálhatsz ki.
Masaya Vulkán Nemzeti Park Nicaraguában.
Személyesen akartam látni, mióta láttam a Google-on és a YouTube-videókon lévő képeket, de nem igazán felelt meg a hype-nak. Rosszul érzem magam, hogy ezt mondom, de nem voltam lenyűgözve.
Calanque de Sormiou Marseille-ben, Franciaországban.
Marseille egyik legjobb strandjának tartják, ezért egy csodálatos, tágas és fehér homokos strandra számítottam kristálytiszta kék vízzel. De amit találtam, az egy zsúfolt, kicsi és szennyezett homokcsík volt. Kiderült, hogy nem mindig lehet bízni az idilli fotókban..
A Guinness sörfőzde túra Dublinban.
Ez egy turistacsapda volt. Már nem is főznek sört az üzlethelyiségben.
Hollywood.
A világ legkiábrándítóbb szeméttel és pisivel borított helye.
Egyiptom.
Az ősi civilizáció minden szépségét és csodálatát teljesen háttérbe szorítja az, hogy mennyire borzalmas a modern civilizáció. Gondoljunk csak India legrosszabb részeire, aztán adjunk hozzá homokot.
A horvátországi Plitvicei Nemzeti Park csalódás volt.
Egy lenyűgöző természeti csodára számítottam, és reméltem, hogy egy véletlenszerű szeptemberi hétfőn (nem főszezon, nem hétvége) kicsit zsúfolt lesz. A valóság: egy tökéletesen kellemes nemzeti park, ami teljesen tele volt a világ legnyomulósabb, ordibálós, önző látogatóival. Gyakorlatilag csapdába estem egy sétányon, ahol kétségbeesetten próbáltam helyet kapni, hogy megnézhessem a vízeséseket.
Niagara-vízesés.
Nem számítottam rá, hogy a vízesés egy városban van. Inkább egy nemzeti parkra számítottam, de az egész vízesés és környéke olyan volt, mint egy óriási bevásárlóközpont.
A vietnami Ha Long-öböl egy kicsit csalódás volt.
A képek alapján nagyon vártam, hogy meglátogassam, de rengeteg szemét volt a vízben. A hajónk üzemeltetői láthatóan bosszúsak voltak velünk, mert nem akartunk vásárolni a turista csecsebecsékből, amelyek megvásárlására a fedélzeten akartak kényszeríteni minket. Örülök, hogy elmentem és megtapasztaltam a Ha Long-öblöt, de nem mennék vissza.
A Mount Rushmore borzasztóan alulmúlta az elvárásainkat.
Évekkel ezelőtt a családom átutazta az Egyesült Államokat. Több száz mérföldön keresztül, ahogy vezetsz, hatalmas táblákat látsz, amelyek a Mount Rushmore-ig tartó távolságot számolják. Napokig nő az izgalom… és aztán odaérsz. Négy arc a hegyeken. Semmi más nincs ott. Csak négy arc, amit újra és újra látunk képeken, tankönyvekben és filmekben.
Jamaica.
Szörnyen koszos, szegény, erőszakos, veszélyes, és tele van bunkó és hangos brit és amerikai turistákkal. Egy vagyont kell költened ahhoz, hogy egy kellemes nyaralást kapj, ha egy tisztességes üdülőhelyre mész.
Nem rajongtam a szlovéniai Bledi-tóért.
A fotókon olyan fenségesnek, a természet által körülvett magányos helynek tűnik. A valóságban azonban az egész partot szállodák, üzletek, túlárazott éttermek és turista üzletek borítják. Rengeteg pénzt fogsz kiadni azért, hogy egy kis csónakkal kiérj a szigetre, pár percig bolyongj, megedd a századik tölcsér fagylaltodat, majd visszaevezz. Én azt mondanám, hogy inkább a Bohinj-tóhoz látogassanak el, mert az sokkal nyugodtabb.
Casablanca, Marokkó.
Szerintem ez a legkevésbé érdekes hely az amúgy lenyűgöző országban. Olyan volt, mint egy ócska üzleti negyed a tengerparton. Egyetlen, az előző király által épített, obszcén módon drága mecseten kívül nincs semmi látnivaló. De Marokkó többi része? Az egyik legszebb hely, amit valaha láttam. Fez, Essaouira, a Magas-Atlasz-hegység és Marrakesh mind gyönyörűek voltak.
Velence, Olaszország.
Nekem úgy tűnt, mint egy túlárazott, turista, lebegő pláza, középszerű ételekkel, túlárazott árakkal.
