20+ dolog, amit csak azok érthetnek meg, akik a 2000-es években éltek

Van egy mondás, miszerint „régen minden jobb volt”. Ezzel kapcsolatban lehetnek kétségeink, hiszen az, hogy a tárcsázni kellett, hogy az internetre csatlakoznunk, vagy hogy minden egyes elküldött SMS-ért fizetnünk kellett, nem túl pozitív )sőt, mintha egy párhuzamos univerzumból származnának).

Úgy döntöttünk, hogy nosztalgiázunk egy kicsit, és felidézünk olyan dolgokat a 2000-es évekből, amelyek ma már évszázadokkal ezelőttinek tűnnek.

• Törölnöd kellett az SMS-eket, mert a mobilod csak 10-et tudott tárolni.

• És az az öröm, hogy fizettél egy SMS-ért.
• És csak 160 karaktert kaptunk. Ennél több? Az újabb kiadás.
• Pánikszerűen a törlés gombra kattintani, amikor véletlenül az internet ikonra kattintottál.
• Iskolai munkák. Először is, írógépen kellett írni, és minden hibát fehérítővel kellett kijavítani. A kutatáshoz pedig könyvtárba kellett járnod, és utánanézned dolgoknak, könyveket kellett átnézned, és másolatokat kellett készítened.

• Memória. Sokféle adattárolást éltem meg, lyukkártyák, papírszalagok, kazettaszalagok, floppylemezek, 3,5 hüvelykes lemezek és egy csomó különböző méretű meghajtó, amelyek mindegyikéhez saját kompatibilis méretű olvasó kellett. Emlékszem, hogy a lemezek 1-16-ig voltak felcímkézve, amikor új programot kaptál, és mindegyiket sorrendben kellett betöltened.
• Egy 5 órás autóút, ahol semmi mással nem szórakoztattak, csak a szüleid zenéjével és olyan játékokkal, mint a rendszámtábla bingó.
• Megpróbáltál játszani a Gameboyoddal az autóban éjszaka, de csak akkor tudtá, amikor elmentél egy utcai lámpa alatt, mert nem volt megvilágítva a képernyője.

• Megtaláltam a Gameboy Color és a Gameboy SP készülékemet, és olyan izgatottan magyaráztam a gyerekeimnek, hogy az SP-nek beépített világítása van a colorhoz képest… Mindannyian úgy néztek rám, mintha 4 fejem lenne, a 10 évesem pedig megveregette a fejemet, és elsétált. Sebaj, csak hagyja anyát Pokémonozni. Hagyd égve a villanyt, légyszi.
• Telefonszámok memorizálása.
• Csak a pizzát szállították ki, a térképek papírból voltak, a képeket elő kellett hívni, a tévét nem lehetett megállítani…

• A reklámszünetek régen épp csak arra szolgáltak, hogy gyorsan kimehessünk a mosdóba és bekapjunk valami harapnivalót. Ma már túl hosszúak.
• Vezetés GPS nélkül. Itt egy papírtérkép. Remélem, tudod, hogyan kell elolvasni. Remélem, naprakész.
• Órákig hallgatni a rádiót, várva, hogy a kedvenc dalod jön.

• Aztán a DJ belebeszél a dal első 30 másodpercébe.
• Tudni akarod egy dal szövegét? Sok szerencsét! Ha az előadó nem mellékelte az albumhoz, akkor készülj fel egy maratoni játékra, amikor több tucatszor lejátszod és szünetelteted a dalt különböző hangerőn, hogy megpróbáld összerakni.
• Arról nem is beszélve, hogy százszor tárcsázni fogod az állomást egy versenyre, amíg úgy nem érzed, hogy az ujjperced le fog törni.
• A 2000-es évek elejének klasszikus „családi pc”. Igen, ez én vagyok a képen.

• Tárcsázós internet.
• Pshhhkkkkkkkkkkrrrrkakingkakingkakingkakingkakingtshchchchchchchchchchchchcchdingdingding.
• A féltestvérem (15 éves) nem hitte el, hogy az internet nem volt „mindig bekapcsolva”. Lejátszottuk neki a hangot, és őszintén azt hitte, hogy megtréfáltuk.
• Régebben felhívtál valakit, és nem kaptál választ. Lehet, hogy napokig nem hallottál valakiről. Népszerű helyeken lógtam, hogy találkozzak a barátaimmal. Nem volt olyan, hogy felhívtam volna egy mobiltelefont, hogy megtudjam, hol van valaki.

• Még rosszabb, ha fel akartál hívni egy lányt, és az apja vette fel a telefont!
• Nem tudtad használni az internetet, mert valaki telefonált.
• Van >160 régi VHS kazettám, melyekre tévéműsorokat rögzítettek.

• Visszatekerni egy VHS kazettát, hogy megnézhess egy filmet.
• Ez az iskolai angol órákra emlékeztet, mikor a tanár a kazettát tekerve kereste az aznapi hanggyakorlatokat.

via