20+ dolog idegen kultúrákban, ami miatt a turisták szeme kikerekedik

Ha külföldre utazunk, természetesen számítunk arra, hogy olyan dolgokkal és szokásokkal találkozunk, amelyek eltérnek az általunk megszokottól. Egyes turisták még fórumokat és útikönyveket is olvasnak, hogy előre felkészüljenek. Mégis, egyeseknek olyan furcsa utazási élményeik akadtak, hogy tátva marad a szánk!

Mi szeretjük összegyűjteni a szokatlan dolgokról szóló történeteket, amelyekkel az emberek a világ minden táján találkoznak. Az utóbbi időben a Quora és a Reddit oldalain követtük a témákat, és igazi gyöngyszemekre bukkantunk. Ezek a bejegyzések olyan felhasználóktól származnak, akik nemrég jártak egy másik országban, és olyasmivel találkoztak, amit nem tudtak megtartani maguknak. A „kultúrsokk” még sosem volt ilyen szórakoztató!

• Türkmenisztánban nincsenek taxik, de – bármilyen autó az lehet, ha kell! Csak leinted bármelyik sofőrt, átadsz neki egy kis pénzt, és máris elszállítanak a célállomásodra.
• Egyiptomban a városi közlekedés olyan, mint valami szervezett káosz. Nincsenek utcatáblák; minimalista útburkolati jelek; kevés közlekedési lámpa; alig vagy egyáltalán nem léteznek hivatalos gyalogátkelőhelyek; az autók dudálása a kommunikáció eszköze. Buszok, motorkerékpárok, kerékpárok, lovak, autók és szamárszekerek – mind egyszerre zsúfolják az utakat. Sebességkorlátozás és biztonsági öv? Soha nem hallottak róluk!
• Három hónapja költöztem Dubaiba. A helyiek jobban betartják a közlekedési szabályokat, mint a vallásukat. Egy forgalmas úton csukott szemmel is át lehet menni, feltéve, hogy a zebrát használod. Minden átkozott jármű megáll előtted!
• Örményországban, ha a busz tele van, és nem találsz helyet, az utastársak felajánlják, hogy tartják helyetted a csomagjaidat. Amikor ez először történt, azt hittem, hogy a segítőkész fickó ki akar rabolni. Ezért csak udvariasan mosolyogtam és visszautasítottam. Később megtudtam, hogy a tömegközlekedési eszközökön egymás segítése bevett gyakorlat. A helyiek tényleg ilyen kedvesek ott!
• Finnországban az emberek télen is bicikliznek – még akkor is, ha jég van az utakon és a járdán. Megkérdeztem erről egy helyi barátomat, aki azt mondta: „Nos, igen – fagyos időben általában néhányszor leesek a biciklimről munkába menet. Ráadásul az ilyen tekerések után az arcodat is ki kell olvasztani. De még mindig gyorsabb, mint gyalogolni!”

• Costa Ricában nincsenek címek. Ezzel a problémával rögtön szembesültünk, amikor a repülőtérről próbáltunk eljutni a szállodába. Az útbaigazítás így szólt: „Hajts egyenesen, majd a zöld templomnál fordulj jobbra, és menj még 25 mérföldet”. Jogos, nem gond. Sajnos valahol az útikönyv megírása és az érkezésünk között az említett templomot sárgára festették…
• Ecuadori látogatásom során a helyi városok kanyargós utcáin autózva gyakran láttam kutyákat a házak lapos tetején kóborolni. Úgy tűnik, arrafelé teljesen normális dolog, hogy a tetőt egyfajta extra hátsó udvarnak használják.
• Londonban az emberek fehérneműben napoznak a városi parkokban. Az irodai dolgozók is élvezik a topless napozást ebédidőben!
• Németországban az emberek nagyon komolyan veszik a szabályokat. Képzeld el, hogy megtaláltad az irodaházat, amit kerestél. Pont előtted van, mindössze két méterre tőled. Sajnos egy 1 láb magas kerítés választ el téged a bejárattól. Nos, egy amerikai átlépne az „akadályon” és kész. Míg egy német elindulna, hogy megkeresse a kerítésen lévő kapuajtót (nem is beszélve arról, hogy a kerítés 2 háztömbön át húzódik, mindkét irányban!).

• Japánban a meghajlás (ojigi) a tiszteletadás egyik legfőbb módja. Meglepődtem, amikor láttam, hogy az árusok meghajolnak előttünk az üzleteik előtt (annak ellenére, hogy nem mutattunk hajlandóságot arra, hogy bemenjünk). Sőt, az induló járművek (például repülőgépek és buszok) előtt is szokás meghajolni.
• Az angol vidéken még mindig erős a szokás, hogy köszönjünk és kedveskedjünk az ismeretlen emberekkel, akiket nem igazán ismerünk. Tegnap egy barátommal voltam kint, a kutyáit sétáltattuk, és biztos vagy 30 idegennek mondtuk azt, hogy „jó reggelt”, csak azért, mert „ez az udvariasság”. Az én hazámban (Finnországban), ha valaki olyannal beszélsz, akit nem ismersz jól, az a legjobb esetben is furcsa (ha nem egyenesen bunkóság).
• Nemrég jártam Izlandon, és – a helyi természeti látványosságok egyikénél sincs védőkorlát. Úgy értem, hogy egy vízesés szélére simán odasétálhatsz. Ha a terület nem biztonságos, az egyetlen dolog, ami ezt jelzi, egy vékony kötél, ami 1 méter magasan van kifeszítve a föld fölé. A helyi hatóságok inkább nem rontják el ezeknek a helyeknek a szépségét „csúnya korlátokkal” stb.
• Okinawán (Japán) tett látogatásunk alkalmával sok helybéli próbálta megérinteni a barátnőm hosszú, vörös haját. Az egyik nő még az utca túloldalára is átrohant, kizárólag ebből a célból!

• Iránból származom. Nemrégiben, amikor Fehéroroszországban voltam, a barátnőmmel elmentünk egy étterembe. Mivel nem ismertem a helyi konyhát, úgy döntöttem, hogy biztosra megyek, és rizst rendelek. Megérkezett az étel, elkezdtünk enni. Hirtelen észrevettem, hogy a barátnőm megdöbbenve néz rám. Megkérdeztem: „Mi a baj?”, mire ő azt mondta: „Európában senki sem eszik a rizst kanállal!”. Mi csak akkor használunk kanalat, amikor levest eszünk!” Európaiak, ti tényleg villával eszitek a rizst?!
• A legnagyobb megdöbbenésem Szaúd-Arábiában járva az volt, hogy az éttermekben a nők elfüggönyözött fülkékben esznek. Így étkezés közben csak azok a férfiak láthatják őket, akik a család tagjai.
• Franciaországban rendkívüli mennyiségű cukrászda van! Persze, nálunk is árulnak süteményeket, de a boltok szinte ötször kevesebben vannak, és az édességek drágábbak de nem olyan finomak. Lehet, hogy nálunk minden sarkon van pékség és élelmiszerbolt, de Franciaországban mintha több édességbolt lenne, mint ember! Emellett a párizsi rakpartok mentén rengeteg könyvesbolt és művészeti galéria található – szó szerint órákig el lehet lógni bennük.
• Az olaszországi Siesták egészen elképesztőek! A legtöbb kis kávézó/üzlet naponta körülbelül 12:00 és 15:00 között zárva tart. A tulajdonosok és az alkalmazottak hazamennek enni és szundikálni. Ez a helyieknek jó, de nagyon kiábrándító, ha turista vagy!

• Az első esti sétámon Phnom Penhben (Kambodzsa) utcai árusokat láttam, akik rágcsálnivalókat árultak a folyóparton. A kínált finomságok között mindenféle mélyhűtött rovarok és hüllők voltak: kígyók, csótányok, szöcskék, békák, bogarak, és még sok más olyan furcsa dolog, amit nem tudok azonosítani!
• Tokió utcáin nincsenek szemetesek, de a város tökéletesen tiszta. Mindenki zsákba teszi a szemetét, és magával viszi, hogy otthon kidobja.
• Izlandon, amikor a helyiek boltokba vagy éttermekbe látogatnak, gyakran hagyják kint a gyerekeiket a babakocsiban. Erről már olvastam korábban is, de azt hittem, hogy inkább csak egy szófordulat. Nem. Tényleg láttam ezt a fővárosban, Reykjavíkban!
• Nagy-Britanniában tett utazásom során felfedeztem, hogy ott a mosdókagylóknak külön hideg és meleg csapjuk van…

• Van egy barátom, aki Nicaraguában él. Néhány évvel ezelőtti látogatásom alkalmával mesélte nekem: „A helyi városokban a bankok előtt pénzkötegekkel és számológépekkel állnak emberek, akik felajánlják, hogy valutát váltanak neked”. Ekkor azt gondoltam: „Rendben, én biztosan nem dőlök be egy ilyen nyilvánvaló átverésnek!” Aztán a barátom folytatta: „Azok az emberek legálisak. Náluk átválthatod a pénzed.” Erre én: „Tényleg?!?!”… Ezt a kérdést kb. 20-szor megismételte, mire tényleg elhittem neki!
• A kanadai emberek számára a „kissé fagypont felett” azt jelenti, hogy „nagyon meleg”. A tél ott akár 6 hónapig is eltarthat. Februárban Torontóba érkezve fel voltam készülve az időjárásra. Amire nem voltam felkészülve, az az volt, hogy a helyiek rövidnadrágban és pólóban sétálgatnak. Nem, nem tudsz meggyőzni arról, hogy ez normális!
• Most tértem vissza Kairóból (Egyiptom), és ami a legjobban megfogott az ottani életben, az a „baksis-kultúra”. Úgy értem, ez abszurd. Gyakran „segítenek” neked, amikor nincs szükséged segítségre, majd baksisht (borravalót) kérnek. Nem bánom, ha borravalót adok a pincéreknek vagy a taxisofőröknek, de – a helyiek mindenért pénzt várnak el, még azért is, hogy útbaigazítsanak az utcán!

Te találkoztál már valami váratlan dologgal külföldi utazásaid során?