20 ember elmesélte milyen furcsa ételeket kóstolt más országokban

Sok turista úgy gondolja, hogy lehetetlen igazán megismerni egy országot, ha nem kóstoljuk meg a nemzeti konyháját. Néhány étel azonban annyira egzotikus, hogy nem mindenki elég bátor ahhoz, hogy megkóstolja azokat.

Kíváncsiak voltunk, hogy az emberek milyen nemzeti ételeket nem tudnak elfelejteni, még sok évvel azután sem, hogy megkóstolták, ezért válaszok után kutattunk!

• Franciaországban „violet”-nek hívják, és még mindig nem tudom pontosan, mi az, de aféle tenger gyümölcseit képzelj el. Úgy néz ki, mint egy szivacsos, száraz krumpli. Először a helyi szupermarketben láttam őket. Ki akartam próbálni, mivel elég kalandvágyó vagyok, így vettem egy párat. Nagyon könnyű kinyitni őket, csak egy éles késsel kell felvágni őket. Belül van ez a furcsa kinézetű főtt sárgája izé, amit egy porcszerű fehér „héj” vesz körül. AZ ÍZE MIATT AZT HITTEM, HOGY MEG FOGOK HALNI! Én francia-vietnámi vagyok, és meg tudom enni a szuper-zamatos, erős sajtokat és a durian-t. Mindkettőt meg tudnám enni egyszerre! De ez a dolog levett a lábamról. Azonnal fogat kellett mosnom. De azért legközelebb, ha látom őket, teszek még egy próbát. Szeretném tudni, miért tartják csemegének.
• A durián, ha felbontják, már messziről érezni lehet az illatát. Amikor megérinted, olyan nyálkás, rothadó érzetet kelt, ami passzol az illatához. Olyan bevonatot hagy a szádon, mintha egy hatalmas darab hideg zsírdarab lenne benne. Meglepő módon az íze nem is olyan rossz, valójában enyhe és eléggé jellegtelen – ha túl tudsz lépni az állagán és a szagán.
• Egy fehéroroszországi sráccal jártam. Az anyja készítette a kedvenc ételét – fogalmam sincs, hogy hívják. Alapvetően tejben főtt hús volt, és palacsintával tálalták. Annyira szörnyű volt, és semmi íze nem volt. Furcsa volt még az állaga is.

• Egy indiai étteremben voltam, és valami különlegeset akartam. Végül rendeltem, és ezt kaptam: egy szuperédes keverék lisztből, csirkehúsból, banánból, kókuszból és curryből.
• Halleves Szingapúrban – elkezdtem enni, és megláttam egy halszemet. Aztán láttam még egyet – oké, tudom, hogy a halaknak 2 szemük van. Ezt is lenyeltem. De hamarosan rájöttem, hogy nagyon szerencsés vagyok – körülbelül 5 halszem volt a tálamban. Vannak emberek, akik készek harcolni ezért a csemegéért! Sajnos én nem tartozom közéjük.
• Nemrég csokoládéval bevont szöcskéket és mélyhűtött hangyákat ettem a mexikói Yucatán-félszigeten, Riviera Mayában. Ez egy nemzetközi ételfesztiválon történt, vagyis ínyenc finomságokról beszélünk.

• Papeda, egy sűrű, ragacsos paszta, amelyet vízzel főzött szágólisztből készítenek, amíg ragasztó állagú nem lesz. Ha el tudod képzelni, hogy egy különösen nyálkás csiga által hátrahagyott nyálkát eszel valami más nagyon nyálkás dologgal keverve, még több nyálkával keverve, akkor már félig-meddig ott vagy. Borzalmas!
• Hákarl. Izlandról származik. Olyan íze van, mint a halálnak. Vagy mint a körömlakklemosó. Persze jobb, mint éhen halni, de nem sokkal.
• Az apai nagymamám borzalmasan főz. Egy nap elhatározta, hogy kholodetszet készít, egy orosz aszpikot, aminek az elkészítése órákig tartó munkát igényel. De nem volt ideje, hogy elkészítse, és nem volt ideje, hogy utánanézzen a receptnek az interneten. Csak annyit tudott, hogy zselatin és hús kell hozzá, ezért azt tette, amit minden értelmes ember tenne: megvásárolta az első csomag nevenincs zselét és húskonzervet, amin megakadt a szeme a boltban. Szerencsétlenségemre a lime-os zselét és a tonhalkonzervet választotta. Néha rémálmok gyötrik a nyelvemet attól az ételtől.
• A legfurcsább étel, amit valaha ettem, az uni vagy tengeri sün volt. Rendeltem egy unit, és kijött ez a kis csomó szusirizs nori-ba csomagolva, amiben ez a nyálkás, narancssárga pacák ült. Becsukom a szemem, és bedugom a számba, miközben szörnyű képet vágok, nem tudva, hogy mire számítsak. Az érzés pont olyan, mint amilyennek gondoltam: undorító, nyálkás, fúj. Aztán hirtelen a legfinomabb íz, amit valaha is éreztem, szétrobban a számban. Édes, sós, finomság. Az ízlelőbimbóim örömtáncot járnak.

• A román nemzeti étel, a Ciorbă de burtă – tehéngyomorból készült leves. Ez egy nagyon zsíros húsleves, tejföllel és porcokkal. Lehetetlen megrágni.
• A legrosszabb étel, amit valaha ettem, az alvadt disznóvér. Ez egy népszerű csemege Dél-Kínában, ahonnan én származom. Egy nap, amikor 6 vagy 7 éves voltam, először kóstoltam meg. Mivel vér, nagyon fémes íze van a szádban, és a hozzá adott szósz és fűszerek sem javítják azt. Azóta még párszor megkóstoltam, hogy megnézzem, jobb-e az íze, de minden alkalommal megvan az az undorító fémes íz, amitől hánynom kell.
• A natto erjesztett szójabab, és Japánban gyakran fogyasztják reggelire. A szaga borzalmas – majdnem olyan rossz, mint az íze. Olyan szaga van, mint egy régi zokninak, és az íze is pontosan olyan, mint amilyennek én egy régi zokni ízét elképzelem. Egy iskolai kiránduláson megkínáltak egy kevéssel, és mivel nem akartam udvariatlan lenni, megettem. Amikor megkérdezték, hogy mit gondolok, azt mondtam, hogy ízlik. Megint csak udvariasságból.

• A „tengeri fröccs”. Apám egy nap hazahozta ezeket a kis szörnyetegeket a koreai piacról. Tudod, hogy szokták mondani, hogy „sokkal jobb az íze, mint amilyennek látszik”? A tengeri süllő jut eszembe, amikor ezt mondják. Ezek a lények biztosan csúnyák, de az ízük csodálatos. Nos, a tengeri uszonyoknak pontosan olyan az ízük, mint amilyennek kinéznek. Extra rágós, extra gumiszerű és ropogós.
• Egyértelműen a legfurcsább étel, amit valaha kóstoltam, a skorpió volt. Pekingben ettem őket az éjszakai piacokon.  Tetszettek – mélyhűtöttek voltak, és sós ízük volt, hasonlóan a burgonyachipszhez. Meg lehetett enni őket, héjjal együtt. A tengeri csillag viszont elég szörnyű. Olyan íze volt, mint a kartonnak. Bár nem tűntek túl étvágygerjesztőnek, biztosan újra megenném őket.
• Amikor tinédzser voltam, brit származású édesanyám megkóstoltatta velem az angol marmitot. Képzeljünk el egy feketésbarna lekvárt. Megvajazott egy szelet pirítóst, majd egy vastag réteg marmitot kent rá. Olyan íze volt, mint az erősen sózott benzinnek vagy öngyújtófolyadéknak.
• A shouba nehéz majonézes, és tartalmaz nyers fehérhagymát, pácolt heringet, hideg főtt burgonyát, még több majonézt, a legfelső réteg pedig reszelt cékla majonézzel majd… kaporral. Ha nem szeretném és tisztelném annyira az anyósomat, akkor inkább meg sem kóstoltam volna első ránézésre. És úgy látszik, ez a cukorkás rózsaszín izé nem desszert volt, hanem valami, amit halak pácolásához használtak! De nagyon finom volt!

• Karácsonyra elmentem a barátomhoz Belgiumba. Amikor megjöttek a vendégek, elővett egy hatalmas darab nyers húst, és azt mondta, hogy megfőzi. Azt hittem, hogy 3 óráig fogja sütni, de ő 5 perc múlva tálalta, a még vérzett húst. Reméltem, hogy elrejtem/eldobom őket, de a házigazda ott állt mellettem és várta, hogy megkóstoljam. Meg kellett ennem egy darabot. Kiderült, hogy egész jó volt.
• Hallottál már a halas tésztáról? Ez egy egzotikus étel Oroszországban. Általában minden hal szinte átlátszó, kivéve a szemét. És maga az étel úgy néz ki, mint egy tál tészta. Az íze is a halra és a tésztára emlékeztet, talán csak egy kicsit édesebb.
• Egy ismerősöm kipróbált egy ukrán ételt – a borscsot. Az ő táljában a káposztán kívül 2 nagy darab főtt szalonna volt. Amikor már majdnem befejezte, kapott egy harmadik darab disznózsírt.

Mi volt a legszokatlanabb étel, amit valaha megkóstoltál?