20 hagyomány a múltból, amit manapság nem néznének jó szemmel

A legtöbb ember minden nap zuhanyozik, sőt egyesek többször is. Nehéz elképzelni, hogy néhány évszázaddal ezelőtt a királyi családok nem engedhették meg maguknak ezt a luxust. A múlt embereinek általában sok olyan tilalmuk vagy szokásuk volt, ami ma már nem lenne helyénvaló, és ezek nemcsak a higiéniával, hanem az öltözködési, társadalmi és munkaköri szabályokkal is összefüggöttek.

Ha összehasonlítjuk a múltat a 21. századdal, hálásak lehetünk azért, hogy a dolgok megváltoztak..

Az ókori Görögország

• Az ókori Görögországban a szakáll a férfiasság és a bölcsesség szimbólumának számított. Ezért minél vastagabb és szebb volt, annál magasabb volt a férfi státusza. A sima arc a nőiesség szimbóluma volt.
• Abban az időben az olimpiai játékok felhívták az emberek figyelmét az egészség megőrzésének szükségességére, hogy elősegítsék a fizikai erőnlétet és megelőzzék a sérüléseket. Ennek egyik technikája volt az olívaolaj használata a testhőmérséklet emelésére.
• A „hippokratészi arc” egy kifejezés volt, amelyet a halál előtti arc leírására használtak. Ha egy személyen a következő jelek mutatkoztak, és nem javultak, az orvos arra gyanakodhatott, hogy az illető közel áll a halálhoz: éles orr, beesett szemek és halánték, hideg és visszahúzódó fülek torz lebenyekkel, valamint kemény, megnyúlt és száraz arcbőr.

Középkor

• A poharak koccintásának hagyománya éppen a középkorból származik. Egy legenda szerint léteztek olyan démonok, amelyek képesek voltak behatolni az ember szájába. Ezeket azonban ki lehetett űzni, ha az egyik poharat a másikhoz ütögették. Ugyanezen okokból kifolyólag az embereknek el kellett takarniuk a szájukat, amikor ásítoztak.
• A középkorból származik az a hagyomány is, hogy köszönés jeléül megemelik a kalapot. Akkoriban az volt a szokás, hogy a harcosok levették a sisakjukat, hogy ezzel is jelezzék, hogy nem rossz szándékkal érkeztek.
• Perzsiában az azonos társadalmi osztályba tartozó férfiak szájon csókkal üdvözölték egymást. Az alacsonyabb rangúak viszont arcon csókolták egymást. Ha a különbség túl nagy volt, az alacsonyabb osztályba tartozó személynek a földre kellett feküdnie.

• Az evőeszközöket a 12. században kezdték használni. Ezt megelőzően csak kanalat használtak az édességek elfogyasztásához, a villát pedig nem szívesen fogadták, mivel azt a sátán eszközének tekintették.
• A középkori Franciaországban az emberek az asztalterítőbe törölték a kezüket, és a levest közvetlenül a tálból itták.
• Már a középkorban is megvolt az a szokás, hogy az emberek evés előtt kezet mostak. A különös része az az, hogy közvetlenül az asztalnál öblítették le a kezüket a szolgák által hozott vízzel.

A királyi család szokásai a középkorban

• Az orvosok úgy vélték, hogy a fürdés veszélyes. Úgy tűnik, annyira káros volt az egészségre, hogy sokan az asztrológusokkal konzultáltak, hogy megtalálják a legkedvezőbb időpontot. I. Izabella kasztíliai királynő például csak kétszer fürdött életében.
• VIII. Henrik arra kényszerítette alattvalóit, hogy minden reggel megcsókolják az ágyneműjét, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az nincs tele méreggel.
• A 18. század divatja maga  diktálta a feltételeit az előkelő hölgyeknek. A haj szerkezetének kialakítása órákba telt, és az emberek a hajnak magasságot adtak műhajjal, amelyet drótok segítségével építettek be. Emellett gyümölcsökkel, virágokkal, sőt kitömött állatokkal is díszítették. Ahhoz, hogy ezek a frizurák a helyükön maradjanak, zsírt használtak.
• Marie Antoinette büszke volt a tetveire. Jelenlétüket a szentség jelének tekintette. Régen azt mondták, hogy az ember több figyelmet fordít a lélek tisztaságára, mint a testiségre. Akkoriban ezeket a rovarokat még „Isten gyöngyeinek” is nevezték.

Viktoriánus Anglia

• A hajadon nők nem mehettek ki egyedül. Az etikett azt is megtiltotta a hölgyeknek, hogy ismerősök után nézzenek, vagy megálljanak beszélgetni egy zsúfolt helyen.
• Ha egy hölgy az utcán találkozott egy ismerős úriemberrel, és beszélgetni akart vele, kezet kellett nyújtania neki. A férfinak a maga részéről „el kellett felejtenie”, hogy mit csinál, és egy darabig el kellett kísérnie a nőt.
• A fiatal és kevésbé fiatal nőknek nem volt más választásuk, minthogy szüzek maradjanak, amíg férjhez nem mennek. Az is tilos volt, hogy férfiakkal beszélgessenek, hacsak nem volt jelen egy házas nő, aki kísérőül szolgált.

• A gazdag családok a kisgyermekeiket fodros fehér ruhákba öltöztették. Minél gazdagabb volt a család, annál több csipke és fodor volt a ruhán, függetlenül a nemtől. Ezenkívül a fiúk és a lányok egyaránt szalaggal díszített kalapot viseltek.
• Az 1850 és 1870 között zajló „krinolin korában” több szoknyát kellett egy nagy fából készült karikára húzni, hogy igazán masszív ruhákat hozzanak létre. Gyakran előfordult, hogy a krinolinokat viselő nők beszorultak az ajtónyílásokba.
• A nők, sőt néhány férfi is, vékony nyers hússzeleteket kentek az arcukra arcpakolásként, hogy megelőzzék a bőrük ráncosodását és a pattanások kialakulását.

via