20+ tény a zseniális modernista építészről, Antoni Gaudíról, aki egész életében gyűlölte az egyenes vonalakat

A modern Barcelonát lehetetlen elképzelni Antoni Gaudí alkotásai nélkül. Épületei olyanok, mintha egy fantázia regény lapjairól származnának. A 138 éve befejezetlenül álló Sagrada Família pedig a város igazi szimbóluma. Magának az építésznek az élete meglehetősen nehéz volt, hiszen veszteségek, balszerencse és betegségek súlytották. De mivel szerette a művészetet, mindig sikerült talpon maradnia.

Gaudí sajátosságairól számos érdekes legenda kering, így mi is szerettünk volna többet megtudni Antoni Gaudí életéről. Most szeretnénk megosztani a legérdekesebb tényeket, amelyeket erről a kiemelkedő építészről találtunk.

• Az építész 1852-ben született Francisco Gaudí Serra és Antonia Cornet Bertrán családjában. Ő volt a család ötödik gyermeke. Egyik testvére sem élt 35 évnél tovább, és közülük ketten kora gyermekkorukban meghaltak. Maga Gaudí azonban 73 évig élt, és hatalmas nyomot hagyott maga után, amely örökre megváltoztatta Barcelona arculatát.
• Gyerekkorában gondjai voltak az egészségével – reumában szenvedett, ezért ahelyett, hogy a barátaival játszott volna, szabadidejében a mediterrán természetet figyelte, megfigyelte, hogyan mozognak a felhők, és hogyan ringatózik a fű a szélben. Gaudí minden apró részletre felfigyelt. Néha annyira gyenge volt, hogy nem tudott járni, ezért szamáron kellett közlekednie.
• Az édesanyja és az édesapja is kovács családból származott. Mivel egy olyan területen éltek, amely kiválóan alkalmas volt a bortermelésre, azon dolgoztak, hogy megalkossák az ehhez használt kazánokat és lepárlókat. Így később Gaudí gyakran mondta, hogy az üstök és szerpentinek állandó emlékei kihozták belőle a 3 dimenzióban való gondolkodás szokását. Ezek a spirális és csatolt formák nagy hatással voltak a művészetére.

• Amikor Gaudí először próbált bejutni az építészeti iskolába, elbukott. Három vizsgát kellett letennie: egyet a francia nyelvből, egyet az alakok rajzolásából, egyet pedig az épületek akvarellel való megrajzolásából. Bármilyen furcsán hangzik, de a Sagrada Família alkotója az utolsó vizsgáján megbukott.
• Barcelonában Gaudí aktív résztvevője volt a kulturális eseményeknek, beleértve az irodalommal és filozófiával kapcsolatos eseményeket, valamint a tudományos összejöveteleket – minden érdekelte. A fiatalember sokat gyalogolt, és Katalónia látványa inspirálta.
• A híres építésznek 5 év kemény munkára volt szüksége ahhoz, hogy végül valóra váltsa álmát, és belépjen az építészeti iskolába. 1878-ban, 25 évesen Gaudí végre megszerezte a diplomáját, és hivatásos építész lett.
• Tanulmányai alatt Gaudí rajzolóként dolgozott Emiliano Sala és Francisco del Villar tapasztalt építészek mellett. Ezzel párhuzamosan kisebb munkákat végzett (például lámpákkal és kerítésekkel), bútorokat tervezett, és versenyeken vett részt.ű

• Fiatalabb korában Gaudí igazi piperkőc volt, égszínkék szemekkel. Drága öltönyökbe öltözött, selyemkesztyűt és selyemszövésű cilindereket viselt, sálgyűjteménye volt, és gyakran járt színházba és operába. Amikor pedig megkapta az első ösztöndíjpénzét, vett egy aranyórát, hogy azt mondja az embereknek, hogy családi örökség, így a barcelonai előkelő társaság tagja legyen.
• Gaudínak azonban gondjai voltak a cipőkkel. Nem tudott új csizmát hordani, ezért megkérte a bátyját, hogy nyújtsa ki neki, de miután a bátyja meghalt, a tanítványait kérte meg, hogy kalapácsokkal nyújtsák ki a cipőjét.
• Az építész energikus és kedves volt, még akkor is, ha megpróbált elbújni az erőteljes homlokzat mögé. Miután néhányszor visszautasították a szerelmei, minden energiáját az építészetnek szentelte.
• 1883-ban kezdődött Gaudí első nagy projektje, amely Casa Vicens néven vált ismertté. Az építész szó szerint az építkezésen lakott, és irányította a folyamatot, a munkásokkal újjáépíttette a neki nem tetsző részeket. Egyszer az összes szobát teljesen vissza kellett bontaniuk.

• Az 1883-as év fordulópont lett Gaudí pályafutásában. Ebben az évben találkozott Eusebi Güell-lel, aki a barátja és pártfogója lett. A pénz és a tehetség találkozott, hogy megváltoztassák Barcelona arculatát.
• A zseniális építész maximalista volt, és gyűlölte a hétköznapi megoldásokat (ami művészetéből nyilvánvaló). Egy legenda szerint amikor a Güell parkban a mozaikpadot építették, a művész arra kérte a munkásokat, hogy üljenek a friss cementre, hogy a pad a lehető legkényelmesebb legyen..

• Ez a zseniális ember másképp látta a világot, nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint is. Gaudínak különböző szemei voltak: az egyik távol-, a másik rövidlátó volt. Nem szerette a szemüveget, ezért nem is hordott. Azt mondta, hogy a görögök nagyszerű építészek voltak, de nem hordtak szemüveget.
• 1883-ban a Sagrada Família építésével bízták meg. Ezzel párhuzamosan más kisebb projekteken is dolgozott, mint például az astorgai püspöki palota, a Güell park, a Casa Calvet, és még sok más. A „vicces” Casa Batlló és a Casa Milà pedig szemléltetésül szolgált az építész egyenes vonalak iránti gyűlöletének.
• A Casa Milà a maga korában valóban innovatív volt. Gaudí rámpákat akart építeni, hogy a lakók egészen a lakásaikig fel tudjanak hajtani, még a magasabb emeleteken is. Az ötletet azonban elvetették, és a rámpákat az első földalatti parkolóvá alakították át.

• A Sagrada Família projektben nem a kezdetektől fogva vett részt, de az első szakaszban néhány változtatást eszközölt Villar tervén. Együtt, az ő kreatív természetének segítségével a leendő katedrális kinézete is megváltozott. Életéből több mint 4 évtizedet töltött vele, jó párizsi és New York-i megbízásokat utasított vissza. Így a most látható épület nagyon különbözik attól, ahogyan a kezdetekben tervezték.
• Gaudí homokzsákokat használt a katedrális modelljének elkészítéséhez. A kutatók csak évekkel később kapcsolták össze a pontokat, és jöttek rá, hogy ez az épület 3D-s modellje.

• Az építész a természetből kölcsönözte a katedrális oszlopainak geometriai formáit. Ha megnézzük a boltíveket, észrevehetjük, hogy azok faágakra emlékeztetnek, amelyeken átüt a napfény. Az épület külsején pedig több mint 100 növény és állat látható.
• A katedrális homlokzatán lévő összes figura természetes méretben készült. Gaudí élő emberekről mintázott öntvényeket akart készíteni, így úgy döntött, hogy önkénteseket keres, akik a szobrok modelljei lennének. Így lett a katedrális őréből Júdás, az egyik munkás unokájából a kis Jézus, egy nagydarab vakolóból pedig Dávid.
• Az épület egyedi építészete nagyon vegyes kritikákat kapott. Egyesek „kőerdőnek”, „egy öreg boszorkány mézeskalácsházának”, sőt „termeszfészeknek” is nevezték. George Orwell szerint a világ egyik legundorítóbb épülete volt, Salvador Dalí szerint viszont ijesztően szép.

• Gaudí szigorú vegetáriánus volt. Életmódja idővel egyre aszketikusabbá vált. Ebédre csak néhány tejbe áztatott salátalevelet evett. Egyszer majdnem belehalt abba, hogy nem evett eleget, és csak azután kezdett el rendesen enni, hogy egy pap emlékeztette a Sagrada Família építésének küldetésére. Gaudí azonban úgy gondolta, hogy a víz a legjobb táplálék.
• Egy különös dolog volt vele kapcsolatban, hogy szeretett nyers tojást hordani a nadrágjában. Gaudí csodálkozott a tojás tökéletes formáján, szinte elkábította őt..
• Utolsó éveiben Gaudí nem sokat kommunikált az emberekkel, és szinte soha nem hagyta el a műhelyét, kivéve, amikor pénzt kellett szereznie, hogy folytathassa a projektjei építését.
• 1926 júniusában Gaudít elütötte egy villamos. A kórházban, ahová végül bevitték, magához tért, és tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. Körülbelül 3 nap múlva meghalt, de az általa alkotott műalkotások a mai napig Barcelonát díszítik, és turisták milliói jönnek a világ minden tájáról, hogy megcsodálják azokat.