18 asztali etikett szabály a világ minden tájáról, amelyek segítenek abban, hogy turistaként is kiemelkedj

Az étkezőasztalnál szinte minden országnak megvannak a maga szokásai. Egyes helyeken ezek a protokollok mélyen gyökereznek, és ha nem tartják be őket, az udvariatlanságnak minősülhet. Más esetekben viszont egyszerű szokásokról van szó, amelyeket egy külföldi étkező anélkül figyelmen kívül hagyhat, hogy helytelennek tűnne.

Ezért készítettünk egy listát a világ bizonyos helyein érvényben levő étkezési szokásokról!

• Japánban az evőpálcikákat nem szabad beleszúrni az ételbe, és az ételdarabokat sem szabad evőpálcikáról evőpálcikára tovább rakni. Ennek az az oka, hogy ezek olyan rituáléknak számítanak, amelyeket csak temetéseken végeznek, és az asztalnál ízléstelenség ilyesmit csinálni.

• Japánban a tészta szürcsölése közbeni zajongás sem jelent nagy problémát. A tésztát szokás gyorsan megenni, mivel így jobban ki lehet élvezni az aromáját. A tésztalevest erőteljesen kell szürcsölni, hogy érezzük az ízét. Bármilyen más étel zajos fogyasztása azonban elítélendő.
• Japánban udvariasnak számít, ha a vendéglátó valamilyen ajándékkal kínál, de azt udvariasan visszautasítani legfeljebb háromszor. Ha újra felajánlják, csak akkor lehet elfogadni.
• Franciaországban a könyökünk nem lehet látható evés közben. A helyes pozíció az, ha mindkét kezünk az asztalon van, de az sem baj, ha a tenyerünket az asztalra tesszük.

• Thaiföldön minden étel „közös”, tehát úgy készítik vagy rendelik, hogy csoportosan fogyasszák el. Továbbá, amikor eljön az evés ideje, a legjobb, ha megvárjuk, amíg az asztalnál a legmagasabb rangú személy kezd neki. Ha senki sem eszik, akkor az udvariasság az, ha megvárjuk, hogy valaki más kezdjen el enni.
• Bizonyos közel-keleti országokban normális, hogy kézzel esznek, de van egy nagyon egyszerű dolog, amit figyelembe kell venni, mielőtt elkezdenek enni: a jobb kezet kell használni, mivel a bal kéz tisztátalannak számít.
• Anglia teaidői közben vannak bizonyos mozdulatok , amelyeket elítélnek ebben, ilyen például a kanállal való hangoskodás keverés közben vagy a kanál csészében hagyása. Ez utóbbira való a tányér.

• Tanzániában a pontatlanság egyáltalán nem számít súlyos dolognak. Ha van egy megbeszélt időpont az étkezésre, akkor a késés teljesen normális. Például lehet, hogy este 7 órára hívnak, de csak valamikor este fél nyolc és kilenc között érnek oda.
• Norvégiában, amikor egy hivatalos vacsorán van, és valakire koccintanak, fel kell emelni a poharat, ránézni az illetőre, kortyolni egyet, újra ránézni az illetőre, és letenni a poharat…
• Thaiföldön evéshez kanalat és villát használnak. A villát a vágásra vagy a tálalásra használják, a kanalat pedig arra, hogy az ételt a szájhoz vidd.

• Tajvanon van egy nagyon sajátos szokás, amivel a szakácsnak tudatják, hogy finom volt az étel: a böfögés… A házigazda vagy a séf ezt bóknak veszi.
• Spanyolországban az újév kezdetén szokás, hogy 12 szem szőlőt esznek.
• Portugáliában, ha a só- vagy borsszóró nincs az asztalon, az étel ízesítésére való kérés a szakács elleni sértésnek számít. A portugálok úgy gondolják, hogy közvetve azt üzened, hogy „rosszul fűszereztél”.

• Kínában nem illik elfogyasztani mindent, amit a tányérodra raknak, mert a házigazda azt gondolhatja, hogy „nem kínált eleget”. Tehát a legjobb, amit tehetsz, hogy jó színben tűnj fel a házigazdánál, ha hagysz egy kis ételt a tányérodon.
• Kínával ellentétben Indiában a legjobb, ha kiüríted a tányérodat. Az étel meghagyását pazarlásnak minősítik.
• Franciaországban nem helyeslik, ha késsel vágják a salátát, és ennek történelmi oka van. Régen az evőeszközök ezüstből készültek, vagyis egy olyan fémből, amely oxidálódik és elsötétedik, ha ecettel érintkezik. Bár ma már más anyagból készülnek, a szokás még mindig érvényben van, és a legjobb lenne, ha ollót vagy a kezünket használnánk.

• Olaszországban a helyiek reggeli után ritkán isznak cappuccinót, és ha étkezés után szükségük van egy kis koffeinre, akkor egy egyszerű eszpresszót kortyolnak el.
• Szintén Olaszországban nem lehet csak úgy bármilyen tésztát rendelni bármilyen szósszal, mivel minden tésztához többféle szósz illik. A spagetti például nem elég erős ahhoz, hogy megállja a helyét a vaskos szószokkal, ehelyett jobban megy a krémesebb állagú szószokhoz.